A bíráskodás egy pontozásos sportágnál örökzöld téma.

Minden versenyző hajlamos a saját hiányosságai felett elsiklani, az ellenfelekét viszont azonnal észreveszi, és ebből fakadóan meg van győződve róla, hogy ellene összefogtak, és lepontozták.

Magyarországon ma Pintér Feri után én vagyok a legrégibb aktív nemzetközi bíró.

A nemzetközi bírói vizsgát Pozsonyban, az I.F.B.B. férfi világbajnokságon szereztem, saját költségemen.

Két évig voltam az I.F.B.B. hazai bíróbizottságának elnöke, 1999 óta rengeteg nemzetközi versenyen pontoztam.

Mikor átvettem a hazai bíróbizottság vezetését, első dolgom volt a német bírói értékelés szempontjainak lefordítása.

A tájékoztatás miatt ebből leírom a leglényegesebb szempontokat, így a versenyzők remélem tudatában lesznek annak, miért végeztek ott, ahová a bírók helyezték őket.

Első szempont a test hosszanti arányainak vizsgálata.

Az ebből eredő aránytalanságok a legsúlyosabb hibák.

Ilyenek: a felsőtesthez képest rövid lábak, vagy rövid felsőtest a lábakhoz képest, aránytalanul rövid karok, rövid vagy túl hosszú nyak stb.

Ezután következnek az egyéb aránybeli hibák: szűk váll, széles csípő, lapos mellkas, nagy mellkas, csapot váll stb.

Ezek az arányossági hibák a pontozásnál a legsúlyosabbak.

A testalkat hibái után a nagy izmok hiányosságai a legsúlyosabbak.

Tehát egy gyenge hátizom nagyobb hiányosság, mint egy gyenge vádli, vagy alkar.

Ez teljesen egyértelmű, hiszen a nagy izmok hiányosságai sokkal szembetűnőbbek.

Ha ezek a szempontok rendben vannak, akkor három fő szempontot kell figyelembe venni a pontozásnál, egyenlő mértékben.

Esztétikum, kidolgozottság, méretek.

Nyilván itt az a döntő, a három szempont alapján milyen különbségek vannak a versenyzők között.

Csak egy szerencsés felépítéssel nem lehet versenyt nyerni, mint ahogy csak szárazsággal, vagy méretekkel sem.

Ezeket a szempontokat egy jó bírónak 20 mp alatt kell észrevennie, és alkalmaznia a helyezések eldöntésénél.

Egy 30 fős mezőnyben ez nem is olyan könnyű, ezt erősen állítom.

Kétszer voltam az N.A.C. Universumon a legkevesebbet tévedő bíró, világbajnokságon pedig harmadik legjobb bíró voltam, 5 éven belül.

Ezt figyelembe véve állítom, Magyarországon nincs komoly baj a bíráskodással, persze vannak tévedések, de ezek benne vannak a tűréshatárokon belül.

Tehát ezek azok a szempontok, amik eldöntik a helyezések sorsát.

Aki elől akar végezni, ezek alapján készüljön.

Miért foglalkozom mostanában ennyit ezzel a kérdéssel?

A válasz egyszerű, hamarosan indul a verseny szezon, és azt szeretném, ha a versenyzők tisztában lennének azzal, milyen szempontok alapján értékelik őket a bírók.

Nyilván az élversenyzők legnagyobb része tisztában van ezekkel a szempontokkal, de rengeteg első versenyes testépítő nem tudja, mi alapján végzett ott, ahol végzett.

Szándékosan csak a testépítést említem, hiszen az egyéb női kategóriák megítélése szövetségenként eltérő, így ezekekről most nem írok, az ide vonatkozó szempontokról mindenki érdeklődjön az aktuális szövetségnél, ahol versenyezni kíván.

Előző írásomban leírtam a nemzetközi bíráskodás alapvető szempontjait.

Most ezt szeretném kiegészíteni néhány gondolattal.

Nem egyszer hallom sértődötten a versenyzőktől, miként lehet, hogy az ellenfele megelőzte, mikor neki jobb volt a karja, a háta, a lába, az ellenfél pedig csak mellben és vállban volt jobb.

Ez lehet igaz is, de a bíró nem így értékel.

A hét kötelező póznál nem csak egy adott izmot kell nézni, hanem azt, hogy a versenyző az adott pózban hogy mutat.

A talpától a feje búbjáig.

Tehát egy páros biceps pózban a bíró nem csak a karizmokat nézi, hiába ez a póz neve, hanem az egész testet, az előző cikkemben írt szempontok alapján.

Tehát hiába a két hatalmas, csúcsos kar, ha ehhez egy széles derék, szűk hát, és két nagy láb társul, az összhatás groteszk lesz, és így egy sokkal kevésbé izmos karú, de összhatásban egységes versenyző a nagyon izmos karú versenyzőt a páros bicepsz pózban is megelőzi.

És ezek a szempontok az összes pózra igazak.

Tehát nem ezek szerint a szempontok alapján próbálja értékelni a helyezését, az tévúton jár.

Nem izomcsoportokban kell jobbnak lenni, hanem pózokban, az előző cikkemben említett szempontok alapján.

Könnyen lehet, nem az a versenyző nyer, akinek a legnagyobb lába, válla, háta, karja, melle van, hanem az, akinek a fizikuma egységes, és a kötelező pózokban a legjobban mutat.

Sokszor kiáltanak csalást, sokszor megsértődnek, pedig nem csalásról van szó, hanem arról, hogy a bíró más szempontok alapján értékel, mint ahogy a versenyző értékeli saját magát.

Remélem, a cikk segíteni fog a kívánt fizikum kialakításában.

Minden versenyzőnek sikeres felkészülést kívánok!

Vida Zoltán